Az Európai Unió ’The Wine Lab’ elnevezésű projektje kapcsolatot teremt a kutatók, az üzleti élet és a regionális szintű közösségek, szereplők között. A fő célcsoportokat mezőgazdasági, borászati tevékenységekre szakosodott felsőoktatási intézmények és kisebb, hátrányos helyzetű területeken tevékenykedő borászatok alkotják. A projekt célja, hogy hozzájáruljon a tudás és a tapasztalatok megosztásához, a modern kor kihívásainak való megfeleléshez, valamint az innováció felgyorsításához a borágazatban. A projekt elősegíti a klaszter- és a hálózatépítést, biztosítja a tanulási lehetőségeket, összekapcsolja a gyakorlati ismereteket az oktatással, és kihasználja a rendelkezésre álló tudást az új technológiák fejlesztéséhez és korszerű szabályozási rendszerek kialakításához. Ez a beavatkozási modell tovább integrálható más területekre is, mint például az élelmiszeripar vagy az agroturizmus.

Tartalom

Európa vezető szerepet tölt be a világ bortermelésében, a Föld összes szőlőtermelő vidékének 45%-a itt található meg. A kontinensen évente mintegy 175 millió hl bort termelnek, amely a termelés 65%-át, a fogyasztás 57%-át és az export 70%-át teszi ki globális szinten (Forrás: DG Agriculture data). A borágazat az európai élet számos szintjét áthatja, jelentős a társadalmi, környezeti és gazdasági szerepe: a szőlő borította területeken a boripar milliókat foglalkoztat, segítve ezzel a vidéki társadalom szerkezetének és életmódjának fenntartását, ami központi szerepet játszik az európai identitás kialakításában (Comité Européen des Entreprises de Vin/ CEEV).

A borágazatot főként kistermelők alkotják, ellentétben az élelmiszeripar más területeivel (DG Agriculture data), így ez az ágazat igen széttöredezettnek tekinthető Európában (Anderson, 2001; Visser, 2004).

A kihívás

A kis- és mikroborászatok hasonló kihívásokkal néznek szembe a más területeken (értékesítés, marketing, számvitel, csomagolás, szállítás, stb.) tevékenykedő azonos méretű cégekkel, miközben az ágazatspecifikus nehézségek is jelentősek:

• Területi problémák, pl. a kisméretű szőlőültetvények nem mindig összefüggőek, és gyakran teraszokon vagy kisebb szőlőskertekben találhatóak;
• Munkaintenzitás, pl. 800-1600 hektár óránkénti termelés;
• Sok, különböző szőlőfajta (az ősi szőlők dominanciája) jelenléte kis mennyiségű borban, pl. nagy biológiai sokféleséggel rendelkező termékek,
• Elhelyezkedés, pl. a szőlőültetvények sok esetben olyan területeken találhatóak, amelyek környezeti érdeklődésre tartanak számot vagy ahol a borászat nem fő gazdasági tevékenység és nem a bevételek legnagyobb forrása,
• Elszigetelődés, pl. tanulási lehetőségekhez való korlátozott hozzáférés, annak ellenére, hogy nagy az igény a különféle kompetenciákra és kicsi a kapacitás a kapcsolatépítésre.

Háttérkutatások kimutatták, hogy a piaci lehetőségek megragadása – amely a vállalkozók tipikus vonása – a pincészet vezetési stílusától és helyétől függően változik (Gilinsky et al., 2008). Továbbá, széles körben elismert, hogy a kis pincészetek nagyobb teljesítményt érnek el hálózatosodás vagy klaszterek létrehozása esetén (Visser 2004; Porter, 1998; Giuliani & Bell, 2004). Mivel azonban a kisebb pincészetek többnyire aktívak az informális hálózatépítésben, a földrajzilag hátrányos helyzetű térségekben található vállalkozások gyakran nehézségekbe ütköznek az effajta létfontosságú kapcsolatok kialakításában.

A projekt

A projekt a következő fejlesztésekért felelős:

• csomópontok (klaszterek, hub-ok) mint érdekcsoportok és tanulási közösségek, amibe beletartoznak a bortermelők, a kutatók, a felsőoktatási intézmények hallgatói; a borágazatban a köz- és magánszféra érdekeltjei,
• a felsőoktatási intézmények hallgatói számára olyan szakmai gyakorlatok biztosítása, amelyek során vállalkozói készségeket sajátíthatnak el;
• a tudás strukturált megosztása a kutatók és a vállalkozók között;
• innovatív módszerek és eszközök alkalmazása a tudás regionális szintű hasznosítására, regionális és nemzeti szintű összekapcsolására;
• az egyetemek és vállalkozások közötti új együttműködési formák létrehozása az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek növelése érdekében;
• olyan eszközök használata, amelyek képesek a tanulási igényekre időben és személyre szabottan válaszolni;
• politikai diskurzus kialakítása a regionális hub-ok és a döntéshozók közötti párbeszédnek köszönhetően.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ A TEVÉKENYSÉGEK MENÜPONTBAN